Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
A szerelem azt jelenti, hogy két ember: kettő és mégis egy. Egy férfi és egy nő egyetlen angyallá olvad össze. Ez a mennyország.
Mély, fémfényű, szürke, szép színű szemedben, édesem, csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen, csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem: az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
A szerelem nem kér bebocsáttatást, csak megjelenik, és nyomban otthonosan érzi magát.
A szeretet azzal mérhető, hogy valaki méricskélés nélkül szeret-e.
Szerelmem oly mély és beláthatatlan akár a tenger, Adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több.
Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok szerelmesnek lenni.
Kint az eső sétál: Hallom lépteit kezemben féltett régi emlékeid már csak néhány nap s reményem feltámad nem szégyenlem:Szeretlek Imádlak!
Gyűlöllek és szeretlek de kérded miért teszem? Mert te kellesz nekem, senki más
Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.
Kételkedj, vajjon a csillagok tüzesek-e; kételkedj, vajjon a nap mozog-e; kételkedj, vajjon az igazság hazudik-e: csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!
Kicsim, ne haragudj, hogy nem szeretlek most még jobban, de nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
... Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
Jobban szeretlek , mint ahogy tegnap szerettelek , de kevésbé mint holnap foglak szeretni.
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
A szerelem azt jelenti, hogy két ember: kettő és mégis egy. Egy férfi és egy nő egyetlen angyallá olvad össze. Ez a mennyország.
Mély, fémfényű, szürke, szép színű szemedben, édesem, csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen, csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem: az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
A szerelem nem kér bebocsáttatást, csak megjelenik, és nyomban otthonosan érzi magát.
A szeretet azzal mérhető, hogy valaki méricskélés nélkül szeret-e.
Szerelmem oly mély és beláthatatlan akár a tenger, Adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több.
Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok szerelmesnek lenni.
Kint az eső sétál: Hallom lépteit kezemben féltett régi emlékeid már csak néhány nap s reményem feltámad nem szégyenlem:Szeretlek Imádlak!
Gyűlöllek és szeretlek de kérded miért teszem? Mert te kellesz nekem, senki más
Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.
Kételkedj, vajjon a csillagok tüzesek-e; kételkedj, vajjon a nap mozog-e; kételkedj, vajjon az igazság hazudik-e: csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!
Kicsim, ne haragudj, hogy nem szeretlek most még jobban, de nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
... Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
Jobban szeretlek , mint ahogy tegnap szerettelek , de kevésbé mint holnap foglak szeretni.
